Autizmus és család

Mit látsz?

2016. február 04. - Labolen

A fiam vizuális kultúra, vagyis rajz tantárgyból kapott értékelésének összefoglalása: mivel autista, elvész a részletekben, nem tud összpontosítani, térbeli tájékozódása, kreativitása, és ábrázolása gyenge.

pencils-806604_1920.jpg

Ennyi. Nincs benne, hogy képességein felül próbál megfelelni az elvárásoknak. Nincs benne, hogy soha nem rajzolt sárkányt, mégis megpróbálkozik a feladattal és félelmei, aggodalmai ellenére, hogy nem lesz jó a rajz, mégis csinál valamit. Nincs benne, hogy ez a sárkányrajz nincs kint a falon a többi gyereké mellett. Nincs benne, hogy a rajztanár nem látja a sárkányt, amit a fiam rajzolt, vagy meg sem kérdezi, hogy mit ábrázol a kép. Nincs benne, hogy itthon napokig mesélte lelkesen, hogy ő hétfejűt rajzolt, ami egy barlangban lakik és ott szardíniát eszik.

Van azonban más képe kint. Olyan, amit az osztályfőnökkel rajzolt. Aznap egy banális félreértés miatt a fiam teljesen kiborult, kizárta két osztálytársát a teremből, akik miközben be akartak jutni, úgy nyomták az ajtót, hogy az végül kiugrott a zsanérokból, majdnem rádőlve a fiamra. Az osztályfőnök ezt elmesélte én meg csak álltam, egyik lábamról a másikra, hogy igaza van, nem tehet ilyet a fiam. Nem szidott, nem is nézett énrám… Tényleg, csak elmesélte, hogy mi történt. És utána hozzátette: De nézd csak, milyen szépet rajzolt! És én néztem. A fiam rajzát a falon, a többieké mellett. Az Altatót kellett illusztrálniuk, hogy nekik mi tetszett a versben. Volt ott tűzoltó, s katona, vadakat terelő juhász, és az én fiam rajza. 36 db üveggolyó.

20160204_134821.jpg

Kerek szemekkel csodáltam, nem a képet, hanem az osztályfőnököt, ahogy a rajzról mesélt. Hogy mennyire különleges a fiam látásmódja, hogy utakat rajzolt távolságként, hogy milyen aprólékosan színezte az üveggolyókat. Néztem a képet, a fiamat, a tanítót. És bámultam azt, hogy mennyire más az ő látásmódja. Hogy mi minden múlik azon, hogy mit akarunk észrevenni a gyerekben, mit látunk meg. Azt, hogy gyenge az ábrázolásmódja és leragad részleteken, vagy azt, hogy ha máshogy is, de kreatív, különleges az, amit készít. Hogy egyáltalán észrevesszük-e a problémák mellett azt is, amiben jó volt aznap.

Lehet, egy rajz jegynek nincs jelentősége, mégis hatalmas dolog van mögötte. A fiam életét határozza meg az, hogy ki mit vár el tőle és ki mit vesz észre benne. És hogy mit hallunk, mit gondolunk mi, szülők. Én azt hiszem, inkább az osztályfőnök rajzértékelésének hiszek. A fiam kreatív és igyekszik. És igen. Mivel autista, elvész a részletekben. Talán pont emiatt annyira különleges a látásmódja. És ezt igenis értékelni kell benne, mert lehet értéknek is tekinteni. Akkor meg nem jobb így látni?

A bejegyzés trackback címe:

http://ezamiutunk.blog.hu/api/trackback/id/tr468358914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Attila Szűcs 2016.02.21. 05:31:53

Csak téglák vagyunk a falban. Igen. Tanítottam "integrált", autista gyerekeket és máig emlékszem rajzaikra. Mert nem azt adták vissza, amit a többiek. Nem engem tükröztek. És ettől volt olyan izgalmas az egész, az a bizonyos másik út. Honnan vesszük a bátorságot, hogy eldöntsük, mi a jó? A felnőttek barbarizmusa pusztítja el a gyermeki lélek mindent látó képességét. De felismertem a BTM-es, nehéz sorsú gyerekek rajzaiban is azt az értéket, amit nem én adtam hozzá: a szépséget, ami az övék, örök időktől fogva.

The Passenger · http://passenger.blog.hu/ 2016.03.14. 23:16:53

A rajz miatt jöttem az oldalra, azt láttam valahol, nagyon tetszik. Az meg, hogy az Altatóhoz készült, még inkább ad a képhez.