Autizmus és család

Olvasunk

2015. szeptember 24. - Labolen

Kínkeserves döcögés, lassan forog a kerék a sárban, elakadunk, beragadunk és nehéz, súlyos kolonccal vonszoljuk magunkat előre. Tévesztések, félreolvasások, istenem, fel sem tűnik neki, hogy amit olvas, annak nincs értelme. Bennem meg a gyanú lassan meggyőződéssé formálódik, diszlexia lesz ez. Hát nem elég, amink eddig is van…

book-863418_1280.jpg

Igyekszem türelemmel hallgatni, ujjammal mutatom, hol tartunk épp. Nehéz, hogy ne olvassak hangosan vele, csak némán formálom a szavakat, közben a visszafogott lendület tombol a tüdőmben, haladjunk, fiam, megy ez gyorsabban is.

Hosszú olvasmány, Gólyakalifa. Harmadik napja olvassák bent együtt, itthon ketten.

-Nagyvezír – mondta a kalifa –, kérd meg a kezét!

- Én? - kiáltott fel a nagyvezír. - Hogy a feleségem otthon kikaparja a szememet? És én öreg vagyok. Te meg nőtlen és fiatal vagy, jó uram. Nyugodtan megkérheted egy szép és fiatal hercegnő kezét.”

 

Minden rész után van egy kérdés, ami a bekezdésre vonatkozik. Felolvasom az ide vonatkozót.

- Miért a kalifának kéne megkérnie a kezét és nem a nagyvezírnek?

- …

- Miért a kalifa vegye feleségül a hercegnőt?

- …

- Hát mije van a nagyvezírnek otthon?

- Varázsitala.

- Jaj ne már, olvassuk újra. … Szóval milyen a nagyvezír?

- Öreg.

- Nagyon jó. És mije van otthon?

- Szemkaparója.

- Mije??? :D

- :D

- És ki ez a szemkaparó?

- Hát az egy eszköz, amivel ki lehet kaparni a szemedet.

 

Iszonyatos. Alap dolgokat nem ért a világból, nem tudja kihámozni egy kérdésre a választ a szövegből, mégis… Ketten gurulunk a nevetéstől az ágyon és hirtelen már nem zavar, hogy döcögünk, nem nyomaszt a félelem, hogy mihez kezdünk egy diszlexiával, hogyan küzdünk meg ezzel is az autizmuson, figyelemzavaron túl. Nézem, ahogy tágra nyílt szemmel kacag mellettem, mert érti, hogy ha véletlenül is, de vicceset mondott és szeret velem nevetni. Szereti, ha megnevettet másokat. A fiam vicces. Az autizmus is az néha.

Van, hogy könnyebb belekacagni a félelmeink arcába, mert így minden megszelídül egy kicsit. Humorral valahogy minden könnyebb lesz. És valljuk be, hány férfi adná pontosan ugyanezt a meghatározást, ha azt kérdeznénk tőle, mi az a feleség... ;)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ezamiutunk.blog.hu/api/trackback/id/tr327814810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manka197 2015.09.25. 21:10:08

Hát ez tök jó, Labolen, én is pont erről írtam nemrég, hogy milyen vicces tud lenni az autizmus... ezek a vicces pillanatok mentenek meg az idegösszeomlástól minket

Labolen 2015.09.26. 09:49:26

@manka197: Na igen, egy kis nevetéssel legalább az a nap könnyebb lesz. :)